A biológiai szennyvíztisztító berendezések mindegyike az alábbi technológiai paraméterekkel rendelkezik:

A tisztított vízben található koncentráció a fő jellemzőkre:

*: BOI5 - A BOI (biokémiai oxigénigény) érték alatt azt az oxigénmennyiséget értjük, amelyet egy kevert baktériumkultúra, megközelítően optimális fiziológiai körülmények között a vízben jelen lévő és biokémiailag lebontható szerves komponensek lebontásához elfogyaszt. A ma legáltalánosabban használatos BOI érték megadási mód: a BOI5 (mg/l), amely egy liter vizsgált minta öt napig tartó vizsgálata során felhasznált biológiai oxigén igényét adja meg,
mg O2-ben kifejezve általában 20°C-on, teljes sötétségben.)

**: KOI - A vizek szennyezettségüktől függően tartalmaznak olyan szerves, lebegő és oldott anyagokat, amelyek erős oxidálószerekkel (pl. permanganáttal, dikromáttal, stb.) oxidálhatók. A vizek szerves szennyezettségének mértékét, a szerves szennyezőanyag-tartalmat szabványos körülmények között végrehajtott oxidálásuk során fogyott oxidálószer mennyiségével ill. az ezzel egyenértékű oxigénmennyiséggel fejezik ki. Ezt nevezik kémiai oxigénigénynek (KOI-nak), amit O2 mg/dm egységekben adnak meg.

A tisztított víz minősége ezáltal a vonatkozó rendeleteknek megfelel.
Szigorúbb minőség elérése lehetséges homokszűrő vagy vegyszeradagolás segítségével.

Házi kivitelű biológiai szennyvíztisztító berendezéseink mérettáblázata 6-tól 10 lakosegyenértékig:

A háztartási méretű biológiai szennyvíztisztító berendezés elhelyezése:

A háztartási méretű biológiai szennyvíztisztító berendezés a földbe ásott gödörbe egy kb. 15 cm vastagságú szerelőbetonra kerül elhelyezésre úgy, hogy a tartály teteje mintegy 5 cm-re a föld szintje fölé kerül. Amennyiben szükséges a helyi adottságok miatt, úgy a tartály körüli alsó rész is betonozásra kerül (ez nagyrészt a magas talajvízszint esetén szükséges). A szennyvíztisztító berendezés vízzel való feltöltése a kifolyócső magasságáig szükséges a tartály körüli föld visszatöltését megelőzően

[kép nagyítása]

A biológiai szennyvíztisztító alkalmazásának lényeges műszaki feltételei:

• villamos kábel kiépítése a szennyvíztisztítóig;
• csatlakozó csövek kiépítése a szennyvíztisztítóig, közvetlenül a fagyhatár alatt;
• a tisztított víz további útjának meghatározása, illetve a víz a környezeti viszonyok szerint elszikkasztható, gyökérzónás öntözésre felhasználható, vagy élővízbe engedhető legyen;
• a biológiai szennyvíztisztító berendezés fogadó-szintjének biztosítása;
• magas talajvízszint esetén a szennyvíztisztító berendezés műanyag tartálya körül a mindenkori talajvízszintnél 30 cm-el magasabb peremű betonmedence kialakítása szükséges;
• a nehezen lebomló (ún. perzisztens) szennyezők rendszerbe jutását a minimális szinten kell tartani, illetve el kell kerülni. Ezek biológiai lebontása lassú folyamat ill. nem lehetséges.
  Ilyenek a rovarirtó szerek, oldószerek, színezékek, egyes tisztítószerek, klórozott aromás vegyületek. Ezen anyagok előfordulás a kommunális szennyvízben nem szükségszerű és nagyobb mennyiségben történő rendszerbe juttatása problémát okozhat, ezért ez a garancia megszűnését vonhatja maga után;
• a biológiai szennyvíztisztító berendezés felépítéséből következően a meghibásodási lehetőség minimális, mindössze a kompresszor vagy a vezérlő egység esetében fordulhat elő.
• Rendeltetésszerű használat esetén a berendezésre két éves teljes körű garanciát biztosítunk.

Az elszivárogtatásról:

Az elszivárogtatás, vagy más néven szikkasztás, az esővíz, vagy a biológiailag megtisztított szennyvíz újbóli felhasználásának egyik legegyszerűbb módja. A víz egy földalatti csőrendszeren keresztül szivárog el a talajba. Az elszivárogtató rendszer egyrészt jelentheti a túlfolyót is a vízgyűjtő tartálynál, másrészt így biztosítható a kerti növények gyökérzónás öntözése.

A szikkasztó rendszer lényege egy legalább 10 méter hosszú dréncső (kilyuggatott PVC cső), melynek egyik vége az esővízgyűjtő tartály kivezető-csövéhez csatlakozik, és a talajban vezetve, kis lejtéssel továbbhaladva szabadon végződik. A jobb szivárgás érdekében a cső köré nagyméretű, mosott (kulé)kavicsot kell beásni. Az elszivárogtató cső alá ajánlott 40 cm szélesen 60 cm vastagságú kulé ágyat készíteni. A csövet teljes hosszában geotextíliával kell körbetekerni, és nyitott végét is be kell fedni, ezen kívül a szivárgás fenntartása érdekében a gödröt is ezzel kell kibélelni. Mindkét esetben átfedést kell alkalmazni.

A tartályba az esővíz a fagyhatár alatt érkezik meg. Ez a befolyó. A túlfolyónak a befolyó alatt kell lennie, legalább 2 cm-rel. Az elszivárogtató cső így végig a fagyhatár alatt megy. Minimális lejtése a csatornacsövekének megfelelő, azaz méterenként fél cm. Az elszivárogtató cső fektetéséhez szükséges árkot célszerű markolóval kiásni, hogy egyenletes legyen.

A rendszer anyagszükséglete (ideális talajviszonyok esetén) 10 méterenként:
• 10 m dréncső, 100 mm átmérőjű
• 36 m² geotextília, 3 m széles, a gödör kibéleléséhez
• 4 m² a cső körbetekeréséhez (kapható gyárilag geotextíliával ellátott dréncső)
• 2 m³ „kulé” kavics

Jó vízelnyelő képességű talaj, például homok esetén elegendő 10 méter hosszú dréncső. Ha viszont agyagos a talaj, és emiatt nehezen szivárog el a víz, akkor 20, vagy akár 30 méter hosszú rendszerre is szükség lehet.

Fontos, hogy az elszivárogtatást csak saját telken lehet megoldani.

Amennyiben biológiai szennyvíztisztító által megtisztított vizet szivárogtatunk el, úgy a tisztított vízben lévő szerves anyagok táplálják a növényeket.

	Nyomtatható verzió: Elszivárogtató rendszer kiépítése.pdf
	A PDF megtekintéséhez szükséges Adobe PDF Reader-t itt töltheti le.